Sambamizade

A szamba eredete

Brazília a világ ötödik legnagyobb országa, és egyben a szamba születési helye is. Ez a sűrűn lakott tengerparti településeken elterjedt zene afrikai, őslakos indián és az Ibériai félszigetről érkező hatásokra alakult ki.

A mai szamba az úgynevezett „Choro”-ból, egy korábbi brazil zenei stílusból fejlődött ki. A szamba, úgy is mint tánc és mint zene, rengeteg formát ölthet, egészen a vérpezsdítő „Samba de Enredo”-tól azaz a karnevál ritmusától kezdve a „Samba-cancon” azaz szambadalig, amely egy sokkal nyugodtabb gitárjáték.A Bossa Nova („új hullám”) a 60-as években hódította meg Amerikát az azóta már legendássá vált Antonio Carlos Jobim által jegyzett „The Girl From Ipanema” című dallal.

A 16. században a portugál telepesek felfedezték Dél-Amerika keleti partjainál a helyet, amelyet „Január-folyónak” (Rio de Janeiro) neveztek el. Ahogy a gyarmatok egyre fejlődtek és gazdagabbá váltak, rabszolgákat hurcoltak be Dél-Nyugat Afrikából, hogy a későbbi Brazília észak-keleti területein, a bahiai ültetvényeken dolgozzanak.

Az afro-brazil vallás, a Candomble hívei számára a szamba imádság, segítségével keltik életre személyes „orixa”-ikat (isten/szent). Az afrikai ritmusokat a Yoruba, Congo és más nyugat-afrikai rabszolgaként behurcolt törzsek tagjai hozták be az Új Világba. Hazájukban különböző istenségek életre keltéséhez használták ezeket a ritmusokat, melyeket a Candomble-ban a mai napig felfedezhetünk. Ezek a ritmusok voltak a legnagyobb hatással a brazil zenére és tették a szambát egy egyedi zenei stílussá.

Az európaiak bűnnek tekintették a bennszülött táncokat és a hatóságok többször is megpróbálták elfojtani a elterjedésüket, ám az erőfeszítések ellenére sok fajtájuk elterjedt és népszerűségnek örvendett a feketék, de a fehérek körében is. A Batuque (a Charlestonhoz hasonló, taps és ütős hangeszerek ritmusára folyó körtánc) annyira népszerű lett, hogy I. Manuel portugál uralkodó –aki a napóleoni háborúk idején szállta meg Brazíliát- jogszabályban tiltotta be!

1830 körül egy összetett tánc alakult ki a néger táncok és az ősi Lundu lendületes mozdulatainak ötvözetéből; később pedig belekerültek a karneváli lépések is. A rioi társadalom felsőbb rétegeiben később Zemba Queca, majd újabb módosításokat követően Mesemba néven terjedt el.

A 20. század elején a Mesembát egy másik brazil tánccal, a Maxixe-vel kombinálták, ebben a formában

vált ismertté az USA-ban és Európában. Itt úgy jellemezték, mint a kubai Habanera zenére járt Polka.

A Maxixe lépéseit egyébként a mai szambában is fölfedezhetjük még.

Az 1930-as években a szamba úgynevezett Carioca változatát még filmeken is népszerűsítették: Fred Astaire és Ginger Rogers első közös filmjében majd Carmen Miranda több filmjében is megjelent a tánc.

Riói karnevál

A Riói karnevál nagy múltra tekint vissza, de jelenlegi formájában 1928 óta rendezik meg. Minden idők leghíresebb karneválja, annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália. A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik, ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több, mint másfél kilométeres Sambadromon.

A karnevál szó a latin carne vale kifejezésből ered, melynek jelentése búcsú a hústól, bár ezt senki nem gondolná, ha látja a négy napos rendezvény során azt a rengeteg elővillanó bőrfelületet.

A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére megtartották a Bacchanaliát, valamint a Saturnaliát is, amikor a szolgák részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal. A középkorban a keresztény egyház megpróbált elfojtani minden ilyen pogány szertartást, és inkább a húsvét előtti 40 napos böjt első napját szerették volna megünnepelni a farsanggal. Ez azonban nem úgy vált be, ahogy arra az egyház számított: a farsang az egy héten át tartó evés-ivás, mulatozás, zene és szex ünnepe lett.

Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók, az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Az Azori-, a Madeira- és a Zöldfoki-szigetekről érkezett portugál gyarmatosítók aligha láthatták előre, amikor először tartottak karnevált Rióban, hogy ünnepük majd három évszázaddal később globális kisugárzású, allegorikus eseménnyé növi ki magát. Kezdetben a portugálok ünnepe kimerült abban, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően álruhát, vagy legalábbis álarcot öltöttek, s aztán megöntözték egymást vízzel, sárral, liszttel és hasonlókkal.

Rio első jelmezbálját 1840-ben szervezték, és a jelmezbál nemsokára átvette a csintalan szórakozás helyét. Nagyjából egy évtized múlva már lovak által vontatott kocsikon vonultak fel a zenekarok, és 1855-ben már lélegzetelállító jelmezekben vonultak fel a karneválon a gazdagabbak. A munkásosztályba tartozók 1872-ig még csak meg sem pillanthatták a jelmezbe öltözött gazdagokat, ebben az évben azonban már ők is beöltözhettek, és részt vehettek a felvonuláson.

A szambaiskolák versenyét 1928 óta tartják meg – ez a mai karneválok legfőbb látványossága. Mindegyik iskola választ egy témát, amelyet a zenével és a 10 kocsin táncoló, akár négyezer táncos mozdulataival fejeznek ki. A felvonulás Rio egyik belvárosi utcájában zajlik, az 1984-ben kialakított Passarela do Sambán, ahol a legjobb helyekért 50 000 forint körüli összeget kell fizetni. A karneválon nem csupán a szambaiskolák növendékei táncolhatnak – bárki táncra perdülhet az utcán, akinek kedve szottyan rá.